A capoeira a kezdetektől szerves része volt a brazil kultúrának, és zenéjén, hangszerein kívül annak táncaival is kapcsolatba lépett. Mivel a harc maga is táncba rejtett módon alakult ki, a capoeirista életéből általában nem marad ki más táncnemek megismerése sem. Ünnepek és Seminarok alkalmával (több napos edzések egy mester vezetésével) a közösségi élet elmaradhatatlan részei a capoeirista szájízre alakított brazil táncok.

A Maculelê tánca eredetileg egy bátor fiú mondája kapcsán született meg, aki egymaga szállt szembe falujának támadóival. Ennek lépéseit vette át a capoeira, először harci táncként, melyet egy-egy hosszú nádvágó késsel a kezükben jártak. Mára a késeket két, kb. fél méteres botra váltották, melyeket a lépésekkel összhangban összeütnek, miközben játékos, akrobatikus mozdulatokat végeznek. A maculelêt férfiak és nők egyaránt fűszoknyában, nagy jókedv közepette játsszák.

Ritmusa egyezik a brazil szambáéval. Általában közvetlenül a roda után kerül sorra pihenésként, illetve a kedélyek lecsillapítására. A Samba de Rodában a capoerista megmutatja, hogy milyen jól szambázik, milyen jól mozog a csípője. A párok a rodához hasonlóan cserélődnek, sok-sok játékossággal vegyítve, ahogyan a férfiak incselkednek a lányokkal, versengenek értük, mindezt a tánc keretein belül.